Hagy válaszoljak erre, amikor újra otthon vagyok és több időt töltök a számítógép előtt ülve.

Üdv:

Oszkó Péter

Ez egy vaskosabb téma annál, hogy egy blogbejegyzéssel elintézze az ember. Lehet, hogy tényleg a VG páholyban lenne érdemes feldolgozni.

Tisztelt Miniszter Úr!
A sávolyi befektetés mögött álló érdekcsoporttal, a Grupo Miltonnal kapcsolatban kérdezném a véleményét. A közelmúltban napvilágot látott a befektetőről és befektetéseiről számos olyan információ, amelyek együttesen aggasztó megvilágításba helyezik az ügyet. Félő, hogy az adót fizetők úgy érzik majd, néhány magánszemély érdekében kerül felhasználásra sok-sok adóforint. Mi a véleménye erről a befektetőről, és mit szándékozik tenni?

Tisztelt Miniszter Úr!
A botrányos cikkek szépen lassan elfelejtődnek, a páyti emberek nyakán viszont megmarad a teher. Vagy lehet még tenni valamit ez esetben?

Tisztelt Miniszter Úr!

Valószínűleg még mindig sízik és ritkán olvassa az Index cikkeit. Tájékoztatom, hogy itten itthon nagyon áll a bál Sávoly ügyben. Egyszer még szappanopera készül belőle.

Szerintem többen is kíváncsiak lennének arra, ha elmesélné, hogyan zajlott az az ominozus kormányülés, amikor megszavazták a Baatonring támogatását, a pénzügyminiszter véleményével ellentétben (ami azért nem szokásos, remélem). (Off-topic: a döntés kicsit az első Grippen kormánydöntésre emlékeztet.)

Abban is kérem a segítségét, hogy nyilvánosságra kerüljön a KPMG tanulmánya a tárgyban. Ha tartalmaz valami “zaftosat”, akkor azért, ha nem tartalmaz semmi érdekeset, akkor azért.

Szép napot!

Kristóf

.

Tisztelt Miniszter Úr!

Szeretném tudni hogyan lehet az, hogy ha én kapok 10 millió ft hitelt építkezésre, akkor csak a készültségi fok alapján utalgatnak szép lassan, egy ilyen társaságak meg milliárdokat kiutalnak a semmire előre!
Arról nem beszélve hogy ez a díszes társaság megfenyegette Telki polgármesterét a Pátyi beruházás ellenzése miatt, aki ere kénytelen volt lemondani. Miközben ez a polgármester szívét lelkét a faluba fektette, felvirágoztatta azt. Milyen sötét érdekek feszülnek egymásnak hogy mindenen és mindenkin át kell gázolni?

Miniszter Úr válasza természeteen “politically correct”. Ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy mit válaszolna a PM egyik főosztályvezetőjének, aki tanácsért fordul Önhöz:

“Minisztr Úr, biztosan olvastad, hogy három civil társaság felnyomta Brüsszelben a Sűvolyi Projket állami támogatását. Emlékszel, hogy mi elleneztük, mert ütközik az EU-s állami támogatásra vonatkozó szabályokkal. Most meg nekünk kellene megvédenünk a döntést, mert a brüsszeli fiúk minket fognak nyaggatni, nem a támogatást megszavazó miniszter urakat.

Mit tanácsolsz? A saját véleményünket mondjuk el és támasszuk alá, vagy a kormány mundérját védjük?”

Kedves Oszkó Péter!

A 2 kommentel feljebbi véleménye igaz lehet egy főosztályvezetőre, de a miniszter már arcát, nevét adja minisztériumában történő, azt érintő ügyekre. Kicsit konkrétabban fogalmazok: ha Ön látja, hogy 35 milliárd forint kerül olyan emberek kezébe, akiknél az nem megbízható helyen van, akkor nemhogy nem az a korrekt hogy nem szól, hanem éppen hogy kötelessége felemelnie a szavát, és ha kell (és nem mindent túlélő színtelen-szagtalan opportunista) akkor akár ennek a lemondásával is hangsúlyt adhat. Legalábbis úgy hallottam, így csinálják nyugaton. Ahogy leírom, szinte szégyellem, annyira triviális, olyan mintha azt írnám, hogy nem helyes lopni. Mert hát ugye végső soron erről van szó. Azért ebből az ügyből fröccsen mindenki hírnevére aki benne van, és mutyizik, bólogat, és félrenéz hozzá. Na nehogy már ez legyen az erény!!!!

Kedves Oszkó Úr!

Tekintettel arra, hogy itt egy jóváhagyás utáni és folyósítás előtt álló nagyon nagy összegről és még nagyobb összegű kötelezettségvállalásról van szó értetlenül olvasom utolsó bejegyzését. Mi az, hogy, „Mutyizással a befektetőket egyelőre néhány sajtóorgánum vállalta (sic), szívesen veszem, ha ebben az ügyben a fröcsögésen kívül a konkrét projektre vonatkozó tényeket is megtudhatok. Ha így lesz, ígérem, hogy azonnal cselekszem.”
Ebben az ügyben, ilyen stádiumban, egy ezért ilyen szinten felelős illetékes kormánytag, szerintem csak egy nyilatkozatot tehet.
Természetesen ki van zárva minden „mutyizás”, hisz az ügyben szereplő összes partnert a legszigorúbban ellenőriztük, mielőtt ilyen stádiumba került az ügy.
Ehhez a törvényes eszközeink megvannak úgy a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, mint a külügyminisztériumnál, nem beszélve a bankközi informális kapcsolatainkról. Felelősséggel ki merem jelenteni, hogy az ügyben szereplő összes partner feddhetetlen, az erre vonatkozó igazolásokkal a fenti szerveinktől rendelkezünk.
Vagy ez nálunk nem így működik?

Már egy másik blogon felvetettem a kérdést, de áthozom ide is, elvégre Oszkó Urat illeti. Segítene értelmezni a következő mondatot?
“Mutyizással a befektetőket egyelőre néhány sajtóorgánum vállalta, szívesen veszem, ha ebben az ügyben a fröcsögésen kívül a konkrét projektre vonatkozó tényeket is megtudhatok.”

Ha jól értem a helyzetet, a projekttel kapcsolatos két tanulmány készült, az egyik a PM-ben (ezt Ön nyilvánvalóan ismeri), a másik a KPMG-ben (remélem ezt is). A közvélemény jelen pillanatban egyiket sem ismerheti. Pontosan kitől vár tényekre vonatkozó információt Miniszter Úr? Bodokytól? A kommentelőktől? Ugyanis a helyzet az, hogy a közvélemény is ezt várja, ha nem is személy szerint Öntől, de mindenképpen a kormánytól.

A kérdésem a konkrét ügyön túlmutató, nyugodtan általánosítható: megfelelő mechanizmusok vannak az államigazgatásban arra, hogy a kockázatos megtérülésű és adott esetben jogszabály ellenes előterjesztések ne menjenek át? Világos, hogy ha valamilyen elvi kérdésben ütköznek az álláspontok, és végül megszületik a végső kormánydöntés, akkor a miniszternek tartania kell magát ahhoz. De ez akkor is így van, ha éppen nem kellő gondossággal költik az adófizetők pénzét? Van egyáltalán valamilyen fék a rendszerben, ami megvédi a közvagyont a színtiszta politikai döntésektől (hisz ezek szerint a kormányban az érvényesül) és a szakmai érvek is szerepet kapnak? Vagy azt olvassuk ki a történetből, hogy a szakapparátus véleménye csak legfeljebb szimpla érdekesség, de valós súlya akkor sincs, ha kockázatosnak és jogszabály ellenesnek tűnik a projekt?

Félreértés ne essék, maximális tisztelettel adózom annak, hogy Ön az ügyben egyáltalán megnyilvánul és válaszol a kérdésekre. Van néhány pozitív eleme ennek az egész történetnek, ilyen az újságírói munka, az Ön és a PM szerepe, illetve az online közösség reakciója (a mainstream média hallgatásával szemben). De mindezek ellenére nem érzem túlságosan megnyugtatónak, hogy Ön is választ vár olyan kérdésekre, amelyek ismerete nélkül a kormány nem dönthetett volna erről a projektről. Személy szerint örülök, hogy az ügyben működik a média watchdog funkciója, de kevésbé tölt el örömmel, hogy Ön is innen várja az információt.

Hát ez lehet, hogy ilyesmi semmiféle minisztériumi vagy kormányzati elemzésből nem olvasható ki, de ha már a pénz építőipari cégnek és ráadásul spanyolnak megy akkor legalább az EU 2009.2.20.-i a “Spanyolországban zajló kiterjedt urbanizáció által az európai polgárok egyéni jogaira, a környezetre és az EU jogának alkalmazására gyakorolt hatásról, a beérkezett petíciók alapján” című jelentését elolvashatta volna valaki az apparátusból.

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//NONSGML+REPORT+A6-2009-0082+0+DOC+PDF+V0//HU

az 53 oldalas jelentésből kedvcsinálónak idézek egy oldalnyi szakaszt:

…Spanyolország természetes földközi-tengeri szigetvilága és partvidéke az elmúlt évtizedben súlyos pusztítást szenvedett el, mivel a cement és a beton úgy átitatta ezeket a régiókat, hogy ez nemcsak a sérülékeny partvidéki környezetet érintette – …….., hanem sok helyen a társadalmi és kulturális tevékenységet is, ami kulturális identitásuk és örökségük, valamint környezeti integritásuk szempontjából tragikus, jóvátehetetlen veszteséget okozott, és mindennek az oka bizonyos helyi hatóságok és az építőipar egyes szereplőinek kapzsisága és spekulatív viselkedése volt, akiknek az e téren folytatott tevékenységükből tekintélyes nyereségre sikerült szert tenniük, amelynek legnagyobb részét exportálták-
….
…valamennyi tagállam politikai, jogi és morális kötelessége a Szerződésekben, többek között a három főbb uniós intézmény elnökei által aláírt alapjogi chartában foglalt alapelvek szerint működni. Az európai polgárok azt várják el politikusaiktól, hogy tiszteletben tartsák azt, amire vállalkoztak, és hogy ne hátráljanak meg a felelősség elől.
Nyilvánvaló, hogy a világgazdasági válság és annak következményei súlyosan érintették a spanyol építőipart, és hogy ez a munkaerő számára tragikus, de az építőipar már a 2008. őszi eseményeket megelőzően is megpróbáltatások előtt állt. Spanyolországot katasztrofális recesszióba juttatta az ingatlanfejlesztők és területfejlesztők ésszerűtlen és pénzsóvár nagyravágyására épülő kiterjedt urbanizáció és a part menti övezet lerombolása – jelenleg egy és fél millió új ingatlan vár gazdára és még mennyi új golfpálya! –, amely jelentős pénzügyi többletet jelent az ipar számára és komoly túlépítkezéshez vezet.
……..
A táj megrongálása már megtörtént, mint ahogyan azt számos hiteles jelentés is bizonyítja1, miközben az elsőrendű fontosságú városfejlesztési tervek továbbra is érvényben vannak, miképpen sok esetben Damoklész kardja is ott lebeg számos vidéki és part menti közösség fölött. Az állásfoglalás éppen ezért kéri a helyi hatóságokat arra, hogy függesszék fel és vizsgálják felül valamennyi érvényben lévő tervüket, és hogy csak abban az esetben lépjenek előre, ha a fenntarthatóság elve bizonyítottá válik a helyi közösségek döntéseikbe történő bevonásával, és ha gondoskodnak a környezetvédelmi biztosítékokról.
……
Az első, 2004-ben tett spanyolországi tényfeltáró látogatásról készült jelentés részletekbe menően leírta, hogy mi történik, és hogy ez milyen következményekkel jár. A második látogatás alkalmával bizonyos politikusok és fejlesztők, akik közös támogatásukat hangsúlyozandó ültek egymás mellett ugyanabban az ülésteremben, egészen odáig merészkedtek, hogy azt állították, hogy ez a helyzet a Petíciós Bizottság hibájából alakult ki, amely felelősséggel tartozik a valenciai régióba történő beruházás elmaradásáért, és ezen véleményüket közvetlenül a bizottsági küldöttség tagjainak címezték. A Valenciába 2007 során tett harmadik látogatás alkalmával az arrogancia tetőfokára hágott és a küldöttség tagjainak azt mondták, hogy a beérkezett petíciók a bizottság közös fantáziájának a szüleményei. Január folyamán őszinte beszélgetést volt alkalmam folytatni az illetékes valenciai miniszterrel, bár ez nemzeti szinten megvalósíthatatlannak bizonyult.
Talán nem véletlen, hogy a bizottság folyamatban lévő tényfeltárásaival egy időben a spanyol igazságügyi és végrehajtó hatóságok is vizsgálatokat folytattak. Mint ismeretes ennek eredményeképpen jött létre az a lista, amely majdhogynem véget nem érően sorolja fel azokat a helyi politikusokat és köztisztviselőket Spanyolországban, akiket a legutóbbi időkben létrejött kiterjedt urbanizációs megállapodásokhoz kapcsolódó korrupciós vádakkal tartóztattak le. Ma már jól ismert tény, hogy az elmúlt évtizedben több cementet és betont használtak spanyolországi lakások építéséhez, mint Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban együttvéve.

Volt valamikor….!

A cím mely a Kormorán együttes dalának idézete, napjainkban felettébb aktuális. Igen volt valamikor egy régi világ….és volt sok kezdeményezés, mely ilyen-olyan indok miatt zátonyra futott. Ezek közül ragadnék ki egyet, mely sok-sok magyar embernek és vállalkozásnak adott lehetőséget, egy élhetőbb életre és esetleg komoly segítséget jelenthetett volna a magyar gazdaság adott részének életbentartásában.
A ScienNet törzsvásárlói rendszeréről van szó, melynek működését ellehetetlenítette egy hatósági vizsgálat!
A bizonyított tények azt mutatják, hogy több mint 400.000 magyar ember és 17.000 túlnyomó részt magyar kis és középvállalkozás csatlakozott ingyen és önként ehhez a kezdeményezéshez. A rendszer maximum 1% kezelési költség fejében közvetítette a magyar vásárló erőt, a magyar kis és középvállakozásokhoz, megnövelve azok forgalmát, melyből ezek jelentős árengedményeket adtak (átlag 10%), melyet a ScienNet rendszere 90% -ban vissza osztott a törzsvásárlóinak, egy kidolgozott, átgondolt szisztéma alapján. Természetesen a rendszeren belül minden pénzforgalom kizárólag számla ellenében történhetett, és másodperc pontossággal (!!)nyomon követhető volt. Ez a külföldi cég maximum 1% jutalékért dolgozott, úgy, hogy egy magyar vállalkozás magyar ügyvezetőjét hatalmazta fel annak működtetésével.
Tény az is, hogy ez a rendszer, soha nem látott fejlődést tudott igen rövid idő alatt felmutatni, mert vásárlóként tényleges forint visszatérítéseket kaptak az emberek és nem pl.: pontokat, plüss figurákat, stb. A termékpartner vállalkozásokhoz nagymennyiségű plusz forgalom, ezáltal bevétel áramlott. Tehát mindenki jól járt, még az adóhatóság is, mivel az emberek pluszbevételeiket elvásárolták, így a vállalkozóknál plusz adóköteles bevételt termeltek, vagy egyszerűen jövedelmük után adót fizettek. A ScienNet minden árengedmény befizetését számla kibocsátásával igazolta, viszont külföldi székhelyű cég lévén ÁFA visszatérítésre nem volt jogosult, így a számlák ÁFA értéke is az adóhatóság „zsebében” maradt. Tekintvén, hogy a rendszer, ajánlás útján terjeszkedett, így akik ezzel az „üzleti” résszel kívántak foglalkozni, azok a törzsvásárlók, munkájuk egyenes arányú ellenértékeként jelentős jutalékra tettek szert, melyet szintén elköltöttek a termékpartnereknél, így generálva forgalmat, bevételt, adót, stb. Rövid idő (2,5 év) alatt ezeknek, az embereknek megélhetést biztosított a ScienNet. Megközelítőleg 50.000 ember élt fő tevékenységeként, a rendszerből származó jutalékokból. Jutalékaikat, szinte kivétel nélkül a rendszeren belül költötték el. Ezeknek, az embereknek nagyrésze kisnyugdíjas, munkanélküli, vagy más jövedelem nélküli emberek voltak.
Aztán……”jött a zöldszemű rózsa..” vagyis az újabb vizsgálat, melyet megelőzött más hatósági vizsgálat, ami nem talált a rendszer működésében törvénytelenséget. Mégis, ez az újabb, másik hatóság vizsgálódása, a rendszert 100% -ban megbénította!
Hogy miért, és kinek állt útjában a ScienNet rendszere, azt későbbi cikkeinkben megpróbáljuk kielemezni. Jelen pillanatban, bár a hatóságok szerint a ScienNet és a annak törzsvásárlói
rendszere ellen NEM folyik semmiféle eljárás, a rendszer lebénult. Ennek következményeképp a magyar kereskedők forgalma visszaesett, a vásárlók nem érvényesíthetik kedvezményeiket, az adóhatósághoz lényegesen kevesebb adó folyik be. Természetesen az a kb. 50.000 ember, aki fő tevékenységként a ScienNet Törzsvásárlói Rendszert építette, most a munkanélküliek amúgy is népes táborát erősíti. Mindez azért, mert „vizsgálat” van, immár 4. hónapja. Ez idő alatt, nem tudta a hatóság lemásolni és kielemezni a lefoglalt adathordozókon lévő adatokat,…..pedig ennek végrehajtási módját is törvény szabályozza, és nem így rendelkezik.
Nem értem, miért nem kell a „potya” adóbevétel? Miért baj, ha egy jelentős számú közösség nem a multinacionális cégek forgalmát erősíti, hanem a hazai vállalkozásokét? Miért nem jó, ha sok ezer ember önmagának jövedelmet termel és ezután adót fizet? Miért kell, ezeknek az embereknek munkanéküli hivatalba járni és a nemzet terhére lenni, mikor hasznos adófizetők is lehetnének? Miért kell egy hosszútávra tervező céget (aki 1% haszonért dolgozik biztosan hosszútávra tervez!), annak hírnevét és elért eredményeit sárba tiporni? Miért kell egy esetleges a magyar gazdaság élénkítését elősegítő lehetőséget csírájában eltiporni? Nem értem továbbra sem, hogy ha ez a rendszer ennyire „kártékonynak” tűnik a hatóság szemében, akkor egy másik rendszer, melynek alapjaira épült a ScienNet és – e törzsvásárlói rendszer vezetői és tagjai szerint is az ő rendszerük tökéletes másolata, klónja…..az miért működhet?
Csak nem azért, mert az szerződést köt a multikkal is, szemben a ScienNet –tel?
Vagy talán az ott jelenlévő termékpartnerek más politikai beállítottságúak (pl: ÖMV)?
Esetleg nem célja a hatalomnak a Magyar gazdaság fejlődése….miért?
Ezekre, a miértekre keresünk hamarosan választ egy következő számunkban.
„…..legyen olyan hely, ahol jó magyarnak lenni!…..”

T. Béla engedélyével meszkata