Egyre több elemző, legyen akár profi, akár műkedvelő, hasonlítja a jelenlegi piaci hangulatot a 2008 őszi pánikhoz, nem csoda hát, hogy az uniós pénzügyminiszterek is éjszakába nyúló egyeztetést szerveztek mára Brüsszelbe. Mindenki szeretné elkerülni, hogy valóssá váljanak azok a jóslatok, amelyek W alakú visszaeséssel fenyegettek és úgy látták, a második zuhanás akkor kezdődhet el, ha az egyes országok már képtelenek lesznek kezelni az elszabadult költségvetési hiányukat.

Bár az Európai Unió összességében és átlagában képes volt olyan kontrollt gyakorolni költségvetési hiánya felett, ami nemzetközi összehasonlításban megállja a helyét, rendszerkockázat abból a sajátosságból származik, hogy az egyes országok költségvetési fegyelmezettsége között meglehetősen nagy a szórás, s ez nehezen tűnik kezelhetőnek egy olyan pénzügyi irányítási rendszerben, ahol a monetáris politika az eurozónán belül központosított, a fiskális döntések azonban a tagállamok olykor rövidlátó politikusai kezében vannak. Mint még hivatalban lévő uniós pénzügyminiszter, ennél közvetlenebb véleménnyilvánításra nem szeretnék vetemedni, metaforikusan csak úgy tudom jellemezni a helyzetet és a folyamatban lévő miniszteri egyeztetés hangulatát, hogy az uniós szervezet szövedékét és eresztékeit igen csak próbára tehetik a fenyegető pénzügyi viharok.

Szerencsére a piaci pánik fenyegetettségének tudatában a költségvetési fegyelem iránti elkötelezettsége minden uniós pénzügyminiszternek tovább növekszik. Korábban a mértéktelen hiánynövelésből adódó tartós rendszerkockázatoktól a hagyományosan fegyelmezett skandináv országok mellett mintha csak néhányan óvtunk volna, az ebben a témában a Wall Street Journalban írt cikkemhez hasonló publikáció jelent meg például a Financial Timesban a lengyel pénzügyminisztertől. Mára úgy tűnik, teljes az elvi elkötelezettség olyan intézkedések iránt, ami képes lesz megnyugtatni a felborzolt kedélyállapotú pénzügyi piacokat. Hogy ez sikerül-e, talán holnapra már meg is láthatjuk.