A következő kormány kommunikációs gépezete láthatóan sokkal hatékonyabb lesz a jelenleginél. S ez nem csak azzal magyarázható, hogy az egy évvel ezelőtt velünk szemben tapasztalt kritikus és távolságtartó hangulattal ellentétben az új kormányt lényegesen befogadóbb és simulékonyabb médiakörnyezet fogadja. Az új kabinet velünk szemben jól látható módon ért a cirkuszcsináláshoz és ezen tudását nap mint nap kamatkoztatja is. A kérdés már csak az, hogy kenyérből mennyi jut majd a népnek, azaz az érdemi gazdaságpolitika milyen eredményeket lesz képes felmutatni, ha eljön az igazság pillanata. Mert hogy ebben a tekintetben a cirkuszcsinálás és a kenyérkészítés között ellentét is feszülhet: az előbbit az szolgája, amikor a következő kormány minél határozottabban elhatárolódik az elmúlt egy év eredményeitől és minden tekintetben új és minden mástól eltérő, különutas intézkedéseket ígér, míg az utóbbi egy már eredményeket mutató és ígéretes gazdaságpolitikai irány folytatását tenné szükségessé.
Jól tettenérhető ez a vívódás és iránykeresés az adórendszerrel kapcsolatos megnyilvánulásokban. Az adórendszert illető problémákat, az adóterhelés szintjében és a rendszer bonyolultságában rejlő hátrányokat a Reformszövetség valamivel több, mint egy éve részletesen feltárta és egy hároméves, konzekvens programjavaslatot is tett mindezek kezelésére. Ebből az első évre eső lépéseket a leköszönő kabinet maradéktalanul végrehajtotta, ide értve a munkát terhelő adók csökkentését, mintegy 7 kisadó megszüntetését és a hatósági rendszer összevonását, vagy akár rendszerszerű kiskapuk bezárását is. Az adórendszer további javítását, versenyképesebbé tételét szolgáló intézkedéseken tehát sokat nem is kéne gondolkodni, mindössze folytatni kéne a megkezdett programot és tartani az irányt az adóterhek csökkentése és a szabályozási rendszer egyszerűsítése terén, ahogy azt a Reformszövetség tervei eredetileg is tartalmazták.
A kényszeres különbözni vágyás azonban láthatóan arra sarkalja a politikacsinálókat, hogy az elvégzett feladatokat is elölről kezdjék, lefolytassák azokat a vizsgálatokat, amiket már sokan sokszor lefolytattak, kinyilvánítsanak alapigazságokat és úgy tegyenek, mintha nekik kéne megkezdeni az adórendszer modernizálásával kapcsolatos munkát. Amíg persze mindez csak kommunikációs bűvészkedés és a meghirdetett intézkedésekben valójában az eddig is tervezett, s részben már meg is kezdett intézkedések jelennek meg, végső soron nem kell aggódnunk. Amint azonban a különbözni vágyás, illetve a politikai népszerűség tartósításának szándéka olyan, utoljára a 2002-es száznapos programban látott intézkedésekhez hasonló tervek bejelentésére sarkall, mint az egyébként már elvégzett és a meglévő költségvetési mozgásteret kimerítő adócsökkentésen túli további évközi jövedelemadó csökkentés, akkor akár aggódni is kezdhetnénk.
Csakhogy az eddigi adóbejelentéseket mindig viszonylagossá tette az a csendben elharapott félmondat, miszerint minden elképzelés majd a tényfeltáró bizottság későbbi jelentése után mérlegelhető és valósítható meg. Jó előre kirajzolódik tehát az az egyre nyilvánvalóbb forgatókönyv, melynek során a tényfeltáró bizottság olyan bejelentést tesz, ami hivatkozási alap lehet a nagyarányú azonnali adócsökkentést szolgáló elképzelések visszavonására vagy elhalasztására, s maradnak azok az elképzelések és irányok, melyek a Reformszövetség korábbi programjában már egyébként is tételesen megjelentek. Ez persze megint csak a saját korábbi állításainkat igazolja vissza, hiszen számtalanszor jeleztük, hogy egyrészt a költségvetés számai és kockázatai ismertek és ellenőrizhetőek, másrészt ennek alapján nincs lehetőség további jelentős évközi adócsökkentésre, ehelyett inkább az eredeti irányokat kell tartani. Mindezek megállapításához tehát nincs szükség különösebb tényfeltárásra sem. De ha néhány hét múlva valóban ezeket a bejelentéseket hallhatjuk, és a beterjesztett adómódosítások sem érdemi újdonságokat, csak a már eddig ismert és részben meg is valósított elképzeléseket tükrözik, azért senki ne legyen majd csalódott.
Rabban
2010. május 24. hétfő. at 13:33
Kedves Marzipan, köszi a kiigazítást, de én ezekkel ellentétes információkat kaptam a bérszámfejtésen dolgozóktól. Be kell vallanom, hogy ellentmondásos az egész szuperbruttó-kérdés, nem látok tisztán. Mindenki más magyarázatot mond. Épp az a problémám, hogy eddig akárhány jövedelemkalkulátort töltöttem ki (beleértve a PM-est is), mindegyiken más (magasabb) összeg jön ki, mint ami ténylegesen befolyik. A bérszámfejtésen azt mondták, hogy idén már nem vagyok jogosult az adójóváírásra, ezért nincs is értelme a havi levonást kérni. A fene se érti ezt…
Mindenesetre megvárom, hátha Oszkó Péter miniszter úrtól is választ kapok, hogy az ellentmondó vélemények között végre tisztán lássak.
Geo
2010. május 24. hétfő. at 21:55
Kedves Péter!
Mikor kell bemutatni a következő konv.programot, ill. meddig kell lefolytatni az IMF-fel, EU-val a tárgyalásokat?
Úgy tűnik, addig nem tudhatjuk meg, hogy mi is lesz az “igazi” kormányprogram.
Oszkó Péter
2010. május 24. hétfő. at 23:46
Rabban, teljesen jól írta le Marzipan a szabályokat, valóban ez a helyzet, a szuperbruttósítás az szja kötelezettség minden paraméterére át lett számolva, és a 2010-es adócsökkentés valójában az adójóváírás kiszélesítéséből ered, tehát szó nincs szűkítésről. Az is igaz, hogy az adójóváírás igénylését tavaly is külön kellett kérni, a zavart láthatóan az okozta, hogy idén sokkal több ember vált jogosulttá az adójóváírásra, mint tavaly és az újdonsült jogosultak közül néhányan elmulasztották kérni az alkalmazást. Ennek a problémának semmi köze a szuperbruttóhoz, az csak egy technikai kalkuláció, de nem attól lett több vagy kevesebb (valójában ténylegesen kevesebb) az adóteher, hiszen az az adókulccsal párhuzamosan módosult, hanem az adójóváírástól. Akik folyton a szuperbruttóra mutogatnak alaptalanul, azok vagy politikai okból teszik, hogy ezzel keltsenek hangulatot, vagy nem látják át a szabályokat és nem értik az adójóváírást (ilyet is láttam sokat, még a közszférán belül is több helyen elszúrták az adójóváírás igénylését, aztán a szuperbruttót hibáztatták, hogy nem jól kapták meg a nettó bérüket, pedig csak igénybe kellett volna venni az új szabályok szerinti adójóváírást).
Oszkó Péter
2010. május 24. hétfő. at 23:55
Geo, erre nincs határidő, az EUval és IMFfel nem kötelező tárgyalni, hiszen van egy élő megállapodásunk, amíg tehát a következő kormány nem kezdeményez hivatalos újratárgyalást, addig nem is lesz, hanem az eddigi megállapodás él. A meglévő hitelszerződéssel kapcsolatos következő negyedéves felülvizsgálat lassan esedékes lenne, hiszen ha nem történik meg, akkor júniustól már nem hozzáférhető a hitel addig, amíg a program felülvizsgálata később utólag nem zajlik le. De még a felülvizsgálatnak sincs határideje, ha húzódik, akkor sem történik több, mint hogy nem hívhatóak le azok a hitelrészletek, amiket amúgy sem hívtunk le már majdnem egy éve, ami persze nem túl előnyös, ha a piacok kezdenek idegessé válni. Illetve a felülvizsgálat során sem kötelező újratárgyalni a szerződést, az fennmaradhat az eredeti kritériumok szerint is. Szóval ez a kérdés egész sokáig elkenhető. Ami a konvergenciaprogramot illeti, azt az év elején leadtuk, a jövő évi költségvetés előkészítése és parlamenti benyújtása során azonban már biztos kiderül, hogy a jövőre nézve tartani akarja-e majd a következő kormány, azaz onnantól nem titkolható, ha hivatalosan is más pályán kíván haladni a költségvetési politika.
Geo
2010. május 25. kedd. at 08:32
Köszönöm, ez a negyedéves felülvizsgálat az én fejemben “kötelezőként” maradt meg – így érthetőbb a dolog.
Az egyértelműnek tűnik, hogy az önkormányzati választásokig szeretné kihúzni az új kormány – de feltételezem, a “Varga bizottság” jelentése után 1-2 hét lesz a türelmi idő. (A Századvég, Heim Péterék is június középére időzítik a maguk anyagát.)
Multiundor
2010. május 25. kedd. at 08:48
Kedves aamen, a világért sem akarok egy szakemberrel vitázni szakmai kérdésről. Vizionálsz egy olyan magyar vállalatot amelyikkel egyetlen multi sem állna szóba és ilyen vállalat nincs is. Nem azt kérem számon amit befizetnek a költségvetésbe a multik hanem azt amit nem. Arra keresek választ a Pénzügyminiszter Úrtól, hogy Ő aki tényleg a legnagyobb tudója ennek a területnek ebben az országban hogyan látja ezt a kérdést. A kiadási oldal csökkentése helyett, vagy vele párhuzamosan a bevételi oldal növelése az ami segítene az országunkon. Volt olyan multi cég amelyik nagy dirrel-dúrral kivonult az országunkból majd szép csendesen visszasomfordált. A másik nagy kérdés, amiről várom a Pénzügyminiszter Úr véleményét a személyi jövedelemadó kérdése, amikor a multi odáig fajul, hogy nem csak a neki járó adókedvezményeket veszi igénybe, hanem a munkavállalóinak a személyi jövedelemadójára, személyi jövedelemadó visszatérítésére is fáj a foga. Kedves aamen ha már így megszólítottál ezen a blogon engedd meg, hogy neked is feltegyem azt a két kérdést amire a választ, véleményt várok a Pénzügyminiszter Úrtól is. Van olyan szituáció szerinted (szerintetek), hogy a béredből levont személyi jövedelemadót amit neked az adóhatóság visszautal azt köteles lennél befizetni a munkáltatód bankszámlájára? Ha az ebben az országban megtermelt és adóköteles jövedelem egy másik országban adózatlanul realizálódik az elfogadható azzal az indokkal, hogy már így is több lett befizetve az államkasszába mint amennyit egy magyar kis vagy középvállakozó hasonló esetben befizetett volna? A Pénzügyminiszter Úr pénteken írt rövid válaszából azért kiolvastam, hogy az általam leírt multi trükkök létezhetnek, csak az a kérdés, hogyha ez törvényellenes akkor kihez lehet fordulni, ki az illetékes kinek van hozzá jogosítványa, hogy az ilyen országhatárokon átnyúló gazdasági ügyeket felgöngyölítse? Nemzeti Nyomozó Hivatal, Pénzügyőrség? Apropó volt egy olyan törvényjavaslat, hogy ha valaki leleplez valamilyen csalást akkor kap jutalékot az államtól, ez átment ez a törvény, működik ez a rendszer?
aamen
2010. május 25. kedd. at 09:49
kedves Multiundor, láttam már példát arra amikor a munkáltató a dolgozóval nettóban állapodott meg, ez a gyakorlatban úgy néz ki hogy két részből áll, számlára utalt (“hivatalos”) részből (jellemzően minimálbér) és zsebbe adott “svarc” részből, a kettő összege a megállapodott nettó; és hát igen mivel ebben a felállásban előfordulhat hogy a munkavállalónak pluszban keletkezik fizetendő szja-ja és ilyenkor azt zsebbe kéri a munkáltatójától az is előfordul hogy az esetleges szja visszatérítést a k. munkáltató zsebbe visszakéri vagy levonja az aktuális (svarc) kifizetésből.
mivel az előbb vázolt eljárás bár igen elterjedt módszer de teljes mértékben illegális és büntetendő, az szja-nak a munkáltató részére nem zsebbe hanem bankszámlára történő visszafizetése kevéssé célszerű hiszen nem kifejezetten szolgálja a konstrukcio leplezését… efféle (mint írtam mélyen illegális) ügyletre viszont eddig kizárólag kis- és mikrovállalkozói körökben láttam példát, annál a cégméretnél ahol a tulajdonosi és az ügyvezetői funkciók már elvállnak erre nincs lehetőség.
a másik kérdésedre válaszul, úgy látom hogy egy ciprusi osztalék bőségesen leadózásra került már magyarországon (20%, idén 19), egy olyan céget emiatt támadni aki emellett hatszázvalahányezer forintos hivatalos bejelentett brutto bért oszt a dolgozóinak _átlagosan_, rövidlátásra vagy politikai természetű elfogultságra vall.
ildi
2010. május 25. kedd. at 11:35
Szerintem is, amiben veszített a kormány, az a kommunikáció, és most is, szinte, mintha mindent rosszul csináltak volna, ezeket a látszatt intézkedésekre, sem csapnak le. Nem mindenki olvas nivos heti , havi ujságot,.lapot stb. Nincs ujdonság a programban, vagy olyan, amit , pont az ellenzéki támadás miatt nem valósult meg.
Rabban
2010. május 25. kedd. at 11:46
Tisztelt Miniszter úr!
Köszönöm a választ, ezek szerint egyértelmű, hogy nem a szabályozásban van a hiba. Az az igazság, hogy nem olvastam el a törvényt, ezért csak feltételeztem, hogy az adójóváírás felső határát nem igazították hozzá a szuperbruttósításhoz. De a válaszából kiderült, hogy tévedtem.
Geo
2010. május 25. kedd. at 20:32
Kedves Péter!
Érdekes cikket olvastam a portfolio-n: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=7&k=3&i=133609&is=1
A Költségvetési Tanács nem kapta meg a teljes költségvetési adatbázist a PM-től
A Költségvetési Tanács elnöke a múlt hónapban hivatalos levélben fordult a Pénzügyminiszterhez az elmúlt évek teljes költségvetési adatbázisának átadása érdekében – áll az intézmény közleményében, amely megjegyzi, hogy a pénzügyminiszter az adatbázis átadását elutasította.
A kérdésem: hogyan fest ez más nézőpontból?
Oszkó Péter
2010. május 25. kedd. at 22:44
Geo, a Költségvetési Tanács legutóbb valami olyasfajta adatbázis kódot kért tőlem, ami alapján a közszféra szervezetrendszerének átalakításakor (mint pl. a mostani kormányalakítás) a korábbi költségvetési törvény egyes előirányzatai automatikusan átsorolhatóak lennének az új intézményekhez és új fejezetekhez. A kollégákkal átbeszéltem és ilyen automatikus kódrendszerünk egyszerűen nincs, az egyes előirányzatokat sajnos manuálisan, darabonként kell majd az új intézményi felálláshoz hozzáigazítani, nyilván már a következő kormány működése alatt. Ezt jeleztem is a Költségvetési Tanácsnak. Amit kértek, az egyszerűen nincs, vagy ha nem erre gondoltak, akkor meg kéne fogalmazniuk érthetően. Persze ideje lenne lassan a következő kormány képviselőivel felvenniük a kapcsolatot. Az, hogy ehelyett megint sajtónyilatkozatokat tesznek a közvélemény számára egyébként érthetetlen témákról, számomra hajmeresztő, és most már, mint távozó pénzügyminiszter, talán mondhatom: igen szomorú képet fest a Tanács működéséről. Valljuk meg őszintén, mostanság, amikor koncepcionális vita folyik arról, hogy milyen költségvetési pályát kéne tartania az országnak, szabad-e százmilliárdokat költeni további, az idénre már elfogadott csökkentésen túli adócsökkentésre, vagy például a devizahitelek konverziójára, akkor nehezen érthető, hogy ezeket a témákat a Tanács érdektelennek tartja és nem is nyilvánul meg bennünk, helyette azzal foglalkozik, hogy milyen adatbázis kulcsok létezését vagy fejlesztését látná szívesen. Pedig az országnak igazán szüksége lenne egy határozott, érdemi pénzügypolitikai kérdésekkel foglalkozó Költségvetési Tanácsra.
Multiundor
2010. május 26. szerda. at 07:32
Péter, ígérem békén hagylak ezzel a kérdésemmel, de aamen véleményét nem osztom, hogy akkor dicséretes az adómegfizetés elkerülésére ha valaki már 1 milliárd forintot befizetett a költségvetésbe. A költségvetésbe annyit kell befizetni amennyit a törvény előír. Kicsit úgy néz ki, hogy a multik tényleg úgy gondolják, hogy ők a nagy befizetők ezért a kedvezmény felett még jár kedvezmény. A multiknál dolgozik a munkavállalók 25%, míg a költségvetésbe befolyó pénz 90%-t a nem multi befizetők adják. Akkor talán még is lehetne kellene náluk valamit keresni. Ez a vélemény nem tudom miért számít politikailag elfogultnak. Nagyon szívesen olvasom mind a két fél véleményét és keresem az igazságot.
Az is tetszik ahogy aamen leírja azt a csak magyar kis és mikró vállalkozói trükköt ahol a vállalkozó a munkavállalója nettó bérével trükközve az szja-t is követeli tőle. Az ismerősöm multinacionális vállalatnál dolgozik és a multinak fizette be az adóhatóságtól visszakapott szja-t, mert ha nem teszi akkor elbocsájtották volna. Péter erről a gyakorlatról nagyon kíváncsi lennék a Te véleményedre is.